Nagyon szeretek a generációs különbségekkel foglalkozni. Szívesen összekapcsolom a spiráldinamika pszichológiai elméletével is. Ez az elmélet az emberiség és az egyén fejlődését az értékrendek, a világnézetek és emberi kapcsolódási igényeink alapján strukturálja. A fejlődés szintenként eltérő színekkel ábrázolva mint egy spirál lépcső halad tölcsérszerűen felfelé. Ezt a fejlődést látom viszont a generációs különbségeinkben is.
„A felnőtt ember lélektana egy kibontakozó, felmerülő, oszcilláló, spirálisan mozgó folyamat, mely során a korábbi, régebbi, alsóbb szintű viselkedésrendszereket újabb, magasabb szintű rendszerek veszik át, amikor az ember körül megváltoznak az egzisztenciális feltételek.” (Dr. Clare Graves)
Mi is az a spiráldinamika?
A Spiráldinamika egy fejlődési szakaszelméleti modell elnevezése, mely az ember értékrendjét, és abból fakadó világnézetét írja le nyolc szinten.
A Spiráldinamika elmélete Dr. Clare Gravestől indult el. Elméletét tanítványa, Don Beck fejlesztette tovább és általa vált ismertté a mai formájában. Beck a Spiráldinamikát alkalmazta tanácsadóként az angol kormányban Tony Blair kabinetjében, a Világbank ülésein Afganisztán jövőjét tervezve, de olyan „kisebb” ügyek esetén is, mint energiavállalatok, kormányok, bankok és légitársaságok ügyeinek rendezésekor, vagy akár városi iskolák problémás kérdéseiben.
A világnézet kérdését azért is nagyon érdekes vizsgálni, mert az eltérő világnézetek mentén ütköznek össze leggyakrabban emberek, csoportok és nemzetek, és a hasonló vagy elfogadó világnézetek mentén jön létre a kooperáció és a teremtés.
Ezzel az elméleti kerettel végeznek egyéni vagy csoportos tanácsadást, coachingot, terápiás munkát. Megjelenhet a pedagógiai munkában, a fiatalok oktatásában, és a terápiás munkában is. Alkalmazhatják szervezetfejlesztésben, vállalatoknál, helyi közösségekben, továbbá városi és nemzeti ügyek kezelésére.
Mi köze a generációs különbségekhez?
Ha visszanézünk akár a családunk, akár a tágabb környezetünk személyeire, észrevehetjük, hogy minden egyes új generáció hamarabb tudatos és önreflexív. Ehhez szükséges a fizikai jólét, azaz amikor egyre inkább nem túlélő módban, a mindenapi beteővőért és bizontságért küzdünk.
Továbbá hozzájárul az is, hogy a szülők hamarabb voltak tudatosak és önreflexívek a saját szüleiknél.
Például míg a nagymamám a 90-es éveiben, kb. a halálos ágyán kezdett olyan önreflexív magába nézésre, amit a szüleim generációja a hatvanas éveiben, mi X generációsok a harmincas éveinkben. A mostani huszonévesek már a felnőtté válás első éveiben prioritásként foglalkoznak a mentális egészségükkel.
Így amikor egy korombéli ismerősöm arra panaszkodik, hogy az Y és a Z generáció tagjai nem 3-5 év, hanem 3-5 hét után égnek ki egy munkahelyem, arra én azt mondom, hogy így van jól.
Hiszek abban, hogy egyénként egyre jobban vagyunk, attól lesz a világunk is egyre jobb hely…
Foly. köv.
_____
Vanyovszki Mária
Comments