A "régen minden jobb volt" és a "az öregek mindig le vannak maradva" kijelentések helyett érdemes más szemlélettel tekinteni a generációs különbségek lehetőségeire. A generációk közötti párbeszéd és együttműködés lehet ugyanis a hosszú távú hajtóereje az egyének és ezzel a világ építő és fenntartható fejlődésének is.
Hogy hogyan? Erről szól a bejegyzés.
Úgy hívom ezt a generációs különbségek gyakorlatot, hogy "Tanulni a jövőtől!"
Azért erre helyezem a hangsúlyt, mert a múlttól való tanulásnak óriási hagyománya van. Erről szól az egész iskolarendszerünk, a történelemkönyvek és tulajdonképpen bármilyen tudományban való elmélyülésnek is nagy részét az viszi el, amíg megtanuljuk, mit tártak fel elődeink. Aztán kezdünk bele abba, hogy mit tárhatunk fel mi, kezdő kutatók.
Az, hogy a jövőtől tanuljunk, egyrészt misztikusan hangzik, másrészt még csak pár éve, a technológia felgyorsulásával kezdett elfogadottá válni az, hogy fiatal tanít idősebbet.
Miért érdemes ezzel foglalkozni?
Amikor találkozik egy idősebb és egy fiatalabb, az idősebb mindig a múltat képviseli, ami mögött lehet, hogy sokkal nagyobb a tapasztalat, de a jövőt akkor is fiatalabb képviseli.
A gazdasági piacok ezt pontosan tudják, a marketing mindig a legfiatalabb generációra épít.
Az elmúlt 10 évben folyamatosan volt lehetőségem nálam fiatalabbakkal együtt dolgozni, és rengeteget tanultam tőlük.
Ha így állunk egymáshoz, hogy az én előnyöm annyi, hogy régebb óta élek a Földön, a fiatalabb előnye pedig az, hogy nálam jó eséllyel lényegesen tovább fog, és így egészen más a látásmódja, a perspektívája, nyitottabbakká válhatunk egymásra.
A kettőnk látásmódjából lesz ugyanis egyre jobb az eredmény, és egyre jobb a világ is.
_____
Ha szeretne a saját helyzetét és lehetőségeit illetően egy szakmai beszélgetést folytatni, ajánlom a coach folyamatot:
Vanyovszki Mária
Opmerkingen