Életközepi válságról és kapuzárási pánikról talán többet hallani, mint az életkezdési válságról vagy a kapunyitási pánikról. Pedig a fiatal felnőttkor éveinek meghatározó érzése lehet az, ahogy a létünk kibillen.
A fiatal felnőtt komoly változásokat él meg, új felelősségek, új döntések várnak rá. A jövő kiszámíthatatlannak tűnik, esetleg veszélyesnek. A fiatalok kétségbe vonhatják döntéseiket, képességeiket, múltjukat, jelenüket – de legfőképpen kételkedhetnek önmagukban, azt hihetik, valami baj van velük.
Ez az az időszak, amikor az iskolarendszerben és a szülői elvásárokban való előregurulás után egyszer csak ránk omlik a jelen és a jövő felelőssége.
A húszas éveinkben amúgy is nagy amplitúdóval éljük meg a fenteket és a lenteket. Nagy szerelmek és nagy csalódások is jellemezhetik ezt az életszakaszt.
A felnőtt élet elkezdésével egyre sürgetőbbnek tűnnek olyan létkérdések, hogy
kik vagyunk, mit akarunk, merre tartunk.
A világ azt az illúziót kelti, hogy ezt már tudnunk kéne.
Később aztán megtapasztalhatjuk, hogy a filozófiai bölcseihez csatlakozva ez a létkérdés életünk végéig is kitarthat, ahogy azt egy korábbi írásomban az önmegvalósítás kapcsán már leírtam.
Az az elvárás is érkezhet az idősebb generációjú környezettől, hogy ebben a korban már tudnunk kellene évekre, sőt évtizedekre tervezni. Ez azonban azért különösen nehéz, mert a pszichénk a huszas éveinkben egy hétre lát előre.
Azaz, nem lehet egy huszonévest motiválni azzal, hogy 20 év múlva majd lesz Budán házad, és azzal végképp nem, hogy 40 év múlva jó nyugdíjad lesz.
És ez teljesen rendben van.
A huszonévest a jelennel lehet motiválni. Ezt lenne érdemes a munkáltatóknak is figyelembe venni.
Hogy mi a megoldás?
Egyéni ez is.
Mindenképp érdemes megfogni valami célt, amiért érdemes felkelni, ami motivál a mindennapokban.
Jó rövid távú terveket megfogalmazni, amiknek hamar van az eredménye.
Uniós felmérések bizonyítják, hogy a fiatalok többsége úgy próbál megküzdeni az életkezdési válsággal, hogy teljesen új munkaterületen próbálkozik, külföldre költözik vagy lakóhelyet vált. Bíznak benne ugyanis, hogy az élet mást is tartogat számukra a kemény munkaórákon kívül.
Az is sokat segíthet, ha jó kapcsolatban vagyunk a kollégákkal. A jó munkahelyi légkör és a barátságok mindig inspirálnak.
A pályaválasztás nem életre szól, bármikor újra lehet gondolni, hogy mit szeretnénk csinálni.
A modern boldogságkutatás mára igazolta, hogy nem az tesz boldoggá, ha egy valamiben, vagyunk végig, hanem a sokszínű élet, amiben mindig tanulunk valami újat.
Az ember változik, ahogy a körülmények, és a lehetőségek is. Az élethosszig tartó tanulás biztosítja mindenki számára, hogy változtasson, ha szükségét érzi.
Ebben az időben vágyhatunk arra is, hogy valaki mondja meg, "hogyan kell jól csinálni."
Ha úgy érzed, a fenti gondolatok rólad is szólnak, és támogatást szeretnél, ajánlom a coach folyamatot:
Vanyovszki Mária
Comments