Lehet szó akár üzleti, akár privát kommunikációról (pl. párkapcsolat, szülő-gyerek kapcsolat), mindannyian megtapasztalhattuk már, hogy nem ugyanazt értették a kijelentésünk alatt, mint amit mondani szerettünk volna. És az is előfoldul, hogy mi értjük másképp, mint ahogy a másik szerette volna. Ezekből mind számtalan félreértés lehet. Coachként is gyakran találkozom olyan helyzetekkel, ahol a konfliktus nem a tartalomból, hanem az értelmezésből fakadt. Két éve vagyok aktív a

A gyakori kell használat kapcsán készített videóm alatt írta valaki, hogy szerinte ez generációs probléma, és főleg az X-eket és a Milleniálokat érinti még, talán az ennél fiatalabbaknál már nem ennyire erős. Úgy gondolom, hogy az autoriter berendezkedésekben felnőtt generációknál lehet, hogy erősebb az abból eredő kell, szerintem ugyanakkor a Z és fiatalabb generációknál is van a kell-nek hangsúlya. Csak ott sokkal inkább a közösségi média és az internet által elérhető irreá

Vajon mi magyarok gyakrabban mondjuk-e azt, hogy "kell", mint más nemzetek? És amikor mondjuk, vajon mennyire hasonló, amit értünk alatta? Mit árulhat ez el a gondolkodásunkról és a működésünkről egyénként és közösségként? Mit tanulhatunk más nyelvekből? Hogyan hat ez egyénként a gondolkodásunkra? Hogyan implementálhatjuk ezt közösségi erőként? Többek között ezekről szól az alábbi írás. Amennyiben még nem olvasta, ajánlom előtte a "kell" témájában készített előző írásomat: Mi

Ma a hazaúton a kocsiban rádiót hallgattam: egy filmkritikussal volt beszélgetés. Anno magam is foglalkoztam filmesztétikával, így ott maradt a figyelmem, de a mondanivalóról nagyon hamar átterelődött a nyilatkozó személyére, mégpedig arra, hogy rendkívül sokszor használta a "kell" szót, ami az én fülemet azonnal megüti. Ráadásul olyan kontextusokban, ahol egyáltalán nem, vagy kevésbé indokolt. Pl. hogy a filmkritikát így vagy úgy "kell" írni. Vagy a filmkritikát a film megte

Ez az írás picit talán ki fog lógni az itt közölt témák sorából. Coachként ugyanis a weboldalamon elsősorban gyakorlati témákat boncolgatok. Úgy értem olyanokat, amikkel növelhető az önbizalmunk, fejleszthetjük a kommunikációnkat, hatékonyabban lehetünk a munkánkban, boldogabbak a mindennapjainkban... Szóval olyan gyakorlatias, coachos, evilági cuccok, amik segíthetik az érvényesülésünket. Akik viszont követnek a közösségi médiában, megtapasztalhatták, hogy az oda készített v

Miért halogatunk? És hogyan segít ebben az önismeret és a tudatosság?

Az elvárás-csalódás kettősségéről készített írásomban javasoltam, hogy elvárás helyett tervünk legyen. Röviden összefoglalva: a tervben az a jó, hogy irányt mutat, amihez inspirációként lehet fordulni és magabiztosságot ad, hogy készültünk. Továbbá egy keretrendszerként is funkciónál, amit szabadon alakíthatunk a változásoknak megfelelően. Van mihez nyúlni, van miből ihletődni, és ha ehhez - elvárás helyett - megengedés társul, akkor garantáltan jó élményük lesz akár munkáról

Bárhova utaztam eddig a világon, csak egyszer éreztem csalódást. Amikor először Tenerifére mentünk, valami egész mást képzeltem el, mint amilyen a sziget. Csalódásnak ma már ezt sem hívnám, de egy életre megtanultam, hogy elvárások nélkül, nyitott szívvel érkezzek minden új világba. Talán ennek is köszönhető, hogy azóta tényleg soha nem csalódtam: Kínától Londonig, Olaszországtól Spanyolországig. Ugyanígy vagyok az emberekkel is. Mondjuk nehéz is lenne jó coachnak lenni úgy,