A jó kommunikáció titka nem az, hogy mit mondunk, hanem hogy mit hallunk
"De hát én világosan elmondtam!” Ez a mindennapokban is előfordul, de vezetőként különösen bosszantó lehet, amikor egy egyértelműnek szánt kérés, utasítás vagy visszajelzés egészen más eredményhez vezet, mint amit szerettünk volna. Pedig a kommunikáció nem ér véget azzal, hogy kimondtunk valamit.
Amit mondani akartunk, amit mondunk, amit a másik meghall, és amit végül megért belőle, az négy különböző dolog lehet.
Mindannyian a saját tapasztalatainkon, hiedelmeinken, elvárásainkon és érzelmi állapotunkon keresztül értelmezzük a hozzánk érkező üzeneteket. Ugyanaz a mondat az egyik munkatársnak egyszerű információ, a másiknak kritika, a harmadiknak pedig sürgető elvárás lehet.
A legutóbb érkezett megkeresésre készített fejlesztési programom célja az volt, hogy a résztvevő vezetők felismerjék ezeket a sokszor automatikusan működő értelmezési különbségeket, és megtapasztalják, hogyan segíthet a tudatos figyelem és a jó kérdezés a félreértések megelőzésében.
A megoldás – Másfél óra, amelyben a kommunikációt nemcsak tanultuk, hanem meg is tapasztaltuk
A 90 perces program interaktív előadást és gyakorlati workshopot ötvözött. Már az előadás során is saját élményű gyakorlatok, kérdések és közös felismerések segítették a résztvevőket abban, hogy ne csupán megértsék, hanem saját magukon is megtapasztalják a kommunikáció működését.
A program főbb elemei:
A kommunikáció négy füle: Schulz von Thun modellje segítségével megvizsgáltuk, hogyan hordozhat egyetlen mondat egyszerre tárgyi információt, önfeltárást, kapcsolati üzenetet és felszólítást. És mi történik, ha a beszélő és a hallgató nem ugyanarra figyel?
Belső driverek és automatikus reakciók: hogyan befolyásolják a hozott mintáink, belső elvárásaink és működési automatizmusaink azt, hogy mire vagyunk érzékenyek, és mit hallunk ki egy-egy mondatból?
Otthonról ismerős félreértések: hétköznapi, személyes példákon keresztül fedeztük fel, milyen könnyen keletkeznek félreértések még azok között is, akik jól ismerik egymást. És hogy ezek a mechanizmusok a munkahelyeinkre is velünk jönnek.
A jó kérdések ereje: hogyan lehet feltételezések és azonnali reakciók helyett kíváncsian kérdezni? Hogyan ellenőrizhetjük, hogy valóban ugyanarról beszélünk? És miért érhet néha többet egy pontosító kérdés, mint egy hosszú magyarázat?
A gyakorlatok során a résztvevők nemcsak a saját kommunikációjukra nézhettek rá más szemszögből, hanem azt is megtapasztalhatták, mennyire eltérően értelmezhetik ugyanazt a helyzetet a többiek.
Az eredmény – „Tényleg ennyiféleképpen lehet érteni ugyanazt?”
A program egyik legerősebb felismerése az volt, amikor a vezetők szembesültek azzal, hogy egy számukra teljesen egyértelmű mondatot a munkatársaik egészen másképp is érthetnek.
Mert nem feltétlenül azt halljuk meg, amit a másik mondani szeretne. Sokszor azt halljuk, amit a saját tapasztalataink és belső működésünk alapján jelentésként hozzárendelünk.
És ez fordítva is igaz: vezetőként nem tudhatjuk biztosan, hogy a munkatársunk mit értett meg pusztán abból, hogy elmondtuk neki az üzenetünket.
A felismerés új lehetőségeket nyitott meg a résztvevők számára.
Nem feltétlenül kell még többet magyarázni. Nem mindig a határozottabb fogalmazás a megoldás. És nem biztos, hogy a másik figyelmetlen, ha mást értett meg, mint amit közölni szerettünk volna.
Néha a legfontosabb kommunikációs eszközünk nem egy újabb mondat, hanem egy jól feltett kérdés.
Így a program fontos része volt az is, hogy a résztvevők elsajátítsák a jó kérdezés technikáját.
A legfontosabb tanulság
A hatékony kommunikáció titka nem egyszerűen az, hogy mit mondunk, és még csak nem is az, hogy mit hallunk. Hanem az, hogy észrevesszük-e a különbséget aközött, amit közölni szerettünk volna, és amit a másik megértett belőle.
Ehhez pedig nem feltétlenül újabb kommunikációs technikákra van szükségünk.
Hanem figyelemre. Kíváncsiságra. Önismeretre. És arra a képességre, hogy a saját értelmezésünket ne tekintsük automatikusan az egyetlen lehetségesnek.
Mert a jó kommunikáció nem attól jó, hogy elmondtuk, amit akartunk.
Hanem attól, hogy sikerült megértenünk egymást.
____
Amennyiben Ön is szeretne a csapata számára egy hasonló önismereti fókuszú kommunikációs programot, várom megkeresését:
Vanyovszki Mária
Hozzászólások