"A manifesztációk csak a Maslow-piramis tetején működnek" - Generációk, Maslow- piramis, Kelet-Európa
- Maria Vanyovszki
- dec. 16.
- 3 perc olvasás
Frissítve: dec. 18.
Az idézett mondatot én mondtam, - bevallom, kicsit erősebben - , amikor elmeséltem a történetet, hogyan barátkoztam össze 6 évesen egy cigány kislánnyal, hogyan találkoztunk 14 évvel később, és milyen tanulságokat adott ez.
Ebben az írásban a címben idézett kijelentésem nem társadalmi helyzetekre, hanem generációkra vetítve fejtem ki.
BEVEZETŐ
A manifesztációról szóló tartalmak gyakran univerzális igazságként beszélnek a gondolatok teremtő erejéről. A gyakorlatban azonban alapfeltétel a jólétnek egy szintje, ahonnan ez működni tud. Ezért tud egyre jobban manifesztálni az, aki egyre jobban él.
Aki a fizikai szükségleteinek megteremtéséért, a túlélésért, alapvető biztonságért, szociális szükségleteiért küzd nap mint nap (háború, diktatúra, árvaság, traumatizáló szülő, éhség, ivóvízhiányt stb.), annak az önfejlesztésre, önmegvalósításra nemcsak kapacitása, gondolat csírája sincs.
Ez az írásom azt az elméleti keretet mutatja be, amely szerint a manifesztáció csak
a Maslow szükséglethierarchiájának felső szintjein működik igazán, és hogy Kelet-Európában ez hogyan tolódott ki a generációknál.
A kiindulópont: Maslow és a manifesztáció kapcsolata
Maslow piramisa szerint az emberi motiváció rétegezett:
legalul vannak a fiziológiai szükségletek,
utána jön a biztonság,
ezt követheti a valahová tartozás,
utána jöhet a megbecsülés,
és végre aztán az önmegvalósítás.
A manifesztáció – tudatos célteremtés, jövőorientált identitásépítés, belső vágyak megfogalmazása – nem tud megszületni az alsó szinteken.
Amíg az idegrendszer túlélésre, alkalmazkodásra és veszteségelkerülésre van hangolva, addig a „mit szeretnék valójában?” kérdése fel sem tud merülni, vagy éppen kockázatos és fenyegető.
Kelet-Európa sajátossága: kollektív túlélő üzemmód
A 20. századi kelet-európai történelem – háborúk, diktatúrák, hiánygazdaság, politikai elnyomás – generációkon át rögzítette a társadalmakat Maslow alsó szintjein. Ez nemcsak anyagi, hanem pszichológiai örökség is: bizalmatlanság, kockázatkerülés, alkalmazkodás, csend.
Ennek fényében érdemes generációsan vizsgálni, mikor válhatott egyáltalán elérhetővé az önismerettel, önfejlesztéssel való foglalkozás és ezáltal az önmegvalósítás – és vele együtt a manifesztáció. Az egyéni transzgenerációs traumák mellett érdemes végigvenni a felmenők történetén ebből a szempontból is.
Ezzel a fiatalabb generációk egyre jobban megérthetik a szüleik működését, a szülők pedig a gyerekeikét.
Generációk rövid áttekintése
Csendes generáció (1925–1945)
Az I. világháború utáni állapot, majd a II. világháború és az azt követő diktatúrák generációja. Az élet fő célja a túlélés és a stabilitás volt. Nincs étel, csonkák a családok. Az önmegvalósítás az átlag számára fel sem merül.
Maslow-tető elérése: az átlag számára nem történik meg.
Baby Boom (1946–1964, kelet-európai értelemben)
Relatív kiszámíthatóság, de szabadsághiány. Kommunizmus, lehallgatások, bebörtönzések, "nem bízhatsz senkiben"; nincs egyéni vagyon, stb. A biztonság és a beilleszkedés felülírja az egyéni vágyakat. Sokaknál csak a rendszerváltás után évekkel, késői életkorban jelenik meg az „én is számítok” gondolatának a csírája.
Maslow-tető elérése: jellemzően 50–60 éves kor után, részlegesen.
X generáció (1965–1980)
Két rendszer között szocializálódik. Az diktatórikus, hiánygazdaságban és analóg világban gyerekeskedett, majd felnőttként részt vesz a szabad piac és a digitális világ alakításában. A szabadság ígérete mellett gazdasági sokk és bizonytalanság érkezik. Erős teljesítménykényszer, kevés belső biztonság.
Maslow-tető elérése: gyakran 40–50 éves korban, esetleg kiégések, egyéb krízisek után.
Y generáció / Millennial (1981–1996)
Az első generáció, akinek a szülei már lehet, hogy beszélik az önismeret nyelvét. A digitális korszaknak köszönhetően eljut hozzá a önfejlesztés, önreflexió, tudatosság. Önmegvalósításra törekszik, amit itt még nehezíthet bűntudat és egzisztenciális szorongás.
Maslow-tető elérése: a 20-30-as években, nem lineárisan.
Z generáció (1997–)
Digitális térben szocializálódnak, az önkifejezés természetes. Az önismeret, önfejlesztés, tudatosság, önreflexió, gyógyulni és gyógyítani vágyás, így az önmegvalósítás és a manifesztáció számukra nem spirituális kiváltság, hanem folyamatosan fejlesztett, alkalmazott gondolkodásmód.
Maslow-tető elérése: jó eséllyel már fiatal felnőttkorban.
A lényeg
A manifesztáció nem pusztán technika. Az önfejlesztés sem csak egy tudatos magunkkal foglalkozás, amit bárki, bárhol, bármikor magáévá tud tenni. Fontos, hogy mik a kiinduló körülmények, szükséges hozzá ugyanis a jólét, a biztonság, a szabadság, az elismerés érzete.
Az egyéni utak mellett érdemes figyelembe venni a történelmi, társadalmi körülményeket, hogy a jólétnek elértek-e már arra a fokára, ahol nem az alapszükségletekért, a biztonságért, a túlélésért, a szociális szükségletekért folyik a küzdelem.
Ezért ez az írás azt is szolgálja, hogy kicsit jobban megértsd a szüleid, ha nem úgy szerettek, ahogy neked jólesett volna. És azt is, hogy az idősebb generáció tagjaként megértsd, a te gyereked már miért nem akar úgy élni, mint te, és ennek a feltételeit te, illetve a generációd teremtettétek meg neki.
És ezáltal lehet egyre jobb a világ.
____
Ha Ön úgy érzi, hogy önismeret, önfejlesztés témában haladna a manifesztációs lehetőségek felé, és ebben segítséget keres, ajánlom a "Teremtő Nyelv" című online tréningem, vagy az egyéni coaching szolgáltatásom.
Vanyovszki Mária
Hozzászólások