Akik az életet választották - Köztéri performansz a tánc erejéről

“Ez volt eddig a legjobb, legerősebb eseményed!” - “Én nem gondoltam, hogy erre képes vagyok!” - “Ahogy betettem a zeném, megszűnt a külvilág!” - “Ez végtelenül felszabadító és gyógyító!” - “Már vége?!” - “Ne menjünk még haza!”- “Ilyet csinálj még!”

Többek között ezeket mondták a résztvevők, amikor az egyórás szabad tánc után a Bazilika elütötte a 7 órát, és jeleztem, hogy vége.

EZÉRT KÖZKÍVÁNATRA NEM LETT VÉGE!

Ráadásként még egy órát táncoltunk, így este 8-kor úgy hagytuk abba, hogy közben ezerféle élményt tapasztaltunk meg mindannyian.

Mert rendkívüli bátorság az, ahogy a külvilágot és az esetleges beszólásokat kizárva, csak magadra, befelé figyelve merj mozogni, és elengedni azt, hogy talán komplett bolondot csinálsz magadból.

ÉPP EZÉRT VÉGTELENÜL GYÓGYÍTÓ ÉS FELEMELŐ.

Miközben benne tart a jelenben, egyre közelebb kerülsz magadhoz; testileg és lelkileg is közeledsz a legbensőbb középpontodhoz.

Felülírod a szégyenérzeted, a kapcsolódó félelmeid és hiedelmeid.

Akik eljöttetek:

ESZMÉLETLEN BÁTRAK VAGYTOK. LEGYETEK NAGYON BÜSZKÉK MAGATOKRA!

Tudtam, hogy a külvilág számára végtelenül zavarbaejtő lehet az, ahogy elkezdünk táncolni - számukra némán - zene nélkül, és kvázi össze-vissza ritmusban, hiszen mindenki a saját playlistjére bulizott. Amikor néha levettem a fülest, és figyeltem a bámészkodó tömeg és a táncoló csapatunk kontrasztját, még annál is zavarbaejtőbbnek találtam, mint amit előre el tudtam képzelni.

Amint ugyanakkor visszatettem a fülest, azonnal megszűnt a külvilág, és beléptem abba a MÁSIK DIMENZIÓBA, amit együtt teremtettünk, és ahol a SAJÁT VALÓSÁGUNK kezdődött.

Tapasztalatból tudtam, hogy a zene és a szabad mozgás önmagában euforikus hatást nyújt.

Ahogy a Bazilika előtti szent térben mindehhez bátran felvállaltuk, hogy mi egy nem szokványos közegben és módon táncolunk, az akkora varázslatot hozott a lelkünkbe és a térbe, ami szerintem nemcsak a mi energiánkat változtatta meg, de mindenkiét, aki arra járt, és talán azokét is, akiknek ők tovább viszik ennek az élménynek a hatását.

A közösség ereje, ahogy különböző zenékre, de egymás bátorságából merítve mozogtatok, azt is megmutatta, mennyire sokat ad egy támogató közeg önmagunk felvállalásához.

Mivel mindenki más zenére mozgott, azonnal megszűnt az az ösztönbeli ítélkezés is, hogy hát ő nem jó ritmusra mozog, vagy vajon én jól táncolok-e erre a számra, hisz lövésünk sem volt róla, mi a másik ritmusa.

Aztán az meg, ahogy néha a saját zenétekből kibillenve a másik testritmusára kezdtetek mozogni, azt jelezte, hogy az emberi kapcsolódás igénye akkora belső energia, ami a kívülről érkező hangokat felül tudja írni.

Csatlakozott hozzánk kínai lány, aki nem mert eddig táncolni, japán hölgy, aki zene nélkül mozgott bármelyikünk ritmusára, angol fiúcsapat, akik szintén zene nélkül kapcsolódtak, egyéb bevállalós turisták, magyar járókelők, és végül Stephy, aki görkoris bravúrokkal emelte a második óra élményét.

A Bazilika előtti tér az eddigi helyszíneim közül a legforgalmasabb: elképesztően nagy a bámészkodó és az átmenő forgalom. Így bár a többi eseményemhez képest kevesen voltunk, szerintem több embert és nagyobb hatást értünk el, mint eddig.

Köszönöm mindenkinek, aki eljött a VÁLASZD AZ ÉLETET! címmel szervezett idei szezonzáró, köztéri happeningemre!

Fotók: Neményi Márton

____

Ez a májusban indított köztéri közösségi performanszaim szezonzáró eseménye volt.