Sok mindent teszünk azért, mert azt hisszük, azzal a másiknak jó lesz. Miközben az elsődleges, amivel jót teszünk a másiknak is és a világnak is, hogy magunkért teszünk, hogy egyre jobban legyünk.
Nézzünk egy egyszerű, hétköznapi példát a munka világából, amikor egy kolléga betegen megy be dolgozni. Jó szándékkal teszi ezt: el akarja végezni a munkáját, ezzel segítve a többieket, hogy ne kerüljön rájuk a plusz munka terhe. Stb.
A beteg kolléga jó eséllyel többeket megbetegít, aminek következtében egyre többen végzik betegen és kisebb hatékonysággal a munkájukat; vagy páran teljesen kimaradnak, és egy-két embernek kell mindennel megbirkózni. Mindez lelki terheket is tesz rájuk, ami olyan konfliktusokat szül, amik elkerülhetőek lettek volna. Mindenképp csökken a hatékonyság és mindenki egyre rosszabbul érzi magát. Ezt a rossz érzést lehet, hogy tovább viszik magukkal egyéb életterületeikre is.
A segítő szándék helyett jobb lett volna mindenkinek - a saját gyógyulásának is -, ha a beteg kolléga otthon marad.
AMIKOR ODAFIGYELÜNK A SAJÁT IGÉNYEINKRE ÉS SZERETETTEL TÖRŐDÜNK MAGUNKKAL, AZÁLTAL TESZÜNK MÁSOKÉRT IS.
A szülő azt szeretné, hogy a gyereke boldog legyen. A gyerek arra vágyik, hogy a szülő jól legyen.
....
Vanyovszki Mária
Coach | Mentor | Tanácsadó