Arról beszélgettünk páran a minap, mennyire nem ismertek minket a szüleink, bár azt hitték. Mi ugyanúgy hajlamosak vagyunk néha elhinni, hogy ismerjük a gyermekeinket. Majd tudatosítjuk, hogy igazából fogalmunk sincs.
Arra a tiszta lélekre, amiként megszülettünk, minden másodpercben impulzusok tömege rakódott és rakódik. Rengeteg szubjektív megélés, örömélmények, hiedelmek, minták, elvárások, megfelelési igények, szabályok, sérülések és mindenféle egyéb tapasztalások.
Nem csoda, hogy egy adott ponton mindannyian elérkezünk a kérdéshez “Ki vagyok?” és elkezdjük felfejteni azt a sok réteget, ami ránk pakolódott.
Az önismeret egy életen át tartó folyamat. Mindannyian folyamatosan fedezzük fel saját magunkat. Hogyan is hihetnénk hát azt, hogy ismerjük a másik embert? Legyen akár családtag, barát, kolléga, ismerős, idegen…
Akkor meg miért van mindig gondolatunk, véleményünk, észrevételünk a másikról? Például azért, hogy megnézhessük: Hogyan szól ez a gondolatom rólam?
Gyakorlat: Fogalmazd meg a kéréseid, az elvárásaid valaki olyannal szemben, akivel közeli kapcsolatban vagy. Családtag, kolléga, barát… Mit szeretnél, hogy ő másképp csináljon veled kapcsolatban? Nevezz meg 3-5 dolgot teljes mondatban.
Most irányítsd a figyelmed magadra. Nézd meg, te hogyan csinálod ezeket a dolgokat vele, vagy akár a másokkal való kapcsolataidban.
Elmélkedj erről hangosan egy független baráttal vagy szakemberrel.
Majd nézz rá újra a mondataidra és a megfogalmazott elvárásokat fordítsd át aktívba: Mit tehetsz te azért, hogy elérd, amire vágysz?
Az önismereti utunk hasznos eszköze ez is, amikor ránézünk, hogyan tanulhatunk magunkról abból, amit a másik emberről gondolunk.
Ha szeretnél a témával intenzívebben, coach folyamatban foglalkozni, írj a maria.vanyovszki@gmail.com címemre.
Vanyovszki Mária
Coach | Mentor | Tanácsadó
_____
Az oldalamon közzétett, saját coach gyakorlataim szakmai használata, publikálása, ill. egyéb, magáncélon túli alkalmazása előzetes egyeztetést igényel.