"Már megint valami újba kezdtél?, Mit tanulsz már megint? Te is pályát váltottál?"
Aki találkozott már ezekkel a kérdésekkel, érezhetett enyhe szemrehányást mögöttük. Főleg, ha további kijelentések is társultak hozzá, mint pl. "én nem vagyok olyan, mint te, én kitartok", "mi erősek vagyunk, bírjuk" stb. Ezek a kijelentések azokból a gazdasági és társadalmi korokból származnak, amikor az számított értéknek, ha valaki a tizenévesen választott szakmájához hű maradt, abból ment nyugdíjba vagy a sírba. Most egy erős váltásban vagyunk ehhez képest.
Mi köze a boldogságnak a pályaváltáshoz?
A modern boldogságkutatás mára igazolta, hogy nem az tesz boldoggá, ha egy valamiben, vagyunk végig, hanem a sokszínű élet, amiben mindig tanulunk valami újat.
A meglévő készségek gyakorlása és fejlesztése csak elégedettséghez vezet. Az új dolgok tanulása az, ami sokkal inkább boldogságot, örömet okoz.
A változatosság a fejlődésünket is szolgálja.
A keleti bölcsek ezzel mindig is tisztában voltak. Hitvallásuk szerint amikor valaki mesterré szeretne válni, kezdjen valami újba, ahol visszatérhet a tanuló szintjére, alázattal.
Történelmi előzmények
Egyelőre társadalmilag és pénzügyileg is az van inkább elismerve, amikor valaki egy dologban mélyül el egyre jobban, lesz egyre tapasztaltabb, kap egyre nagyobb fizetést, kitüntetéseket. Vagy válik übergazdag vállalkozóvá, lásd pl. anno Steve Jobs, aki egy folyamatosan bővülő álomnak szentelte a életét, és súlyos betegségben halt meg idejekorán.
Ezt a pénzügyi és társadalmi elismerést visszavezetem azokra a történelmi időkre, amikor a világháborúk és egyéb kiszámíthatatlan helyzetek után a gazdasági, társadalmi, politikai stabilitás jele volt az, hogy az egyén háborítatlanul maradhatott ugyanazon a pályán, munkahelyen, vállalkozásban a kezdéstől a nyugdíjig.
A csúcsteljesítmények illúziója
Az egyedi csúcsteljesítmények, amik szintén egy területre fókuszálnak - Nobel díj, olimpiai érem, kiemelkedő üzleti eredmények - sikert, hírnevet és pénzt hoznak, lelki békét azonban nem. Steve Jobs azt nyilatkozta a halálos ágyán, hogy bár az üzleti életben kiemelkedőt alkotott, az élet minden egyéb területén kudarcot vallott. A kutatói életutak boldogság faktorára pedig az Oppenheimer filmben szereplő tudósok élete szolgál elgondolkodtató példákkal.
Az élsportolók lelki világának sem tesz jót, ahogyan egyetlen terület fejlesztésében élnek. Dobogós helyezésig ráadásul kevesen jutnak el, ami az elégedetlenség és boldogtalanság érzését fokozhatja.
Bár a mai társadalom az ilyen egyoldalúságokat jutalmazza sikerrel, hírnévvel, fizikai gazdagsággal,
a lelkünk másfajta bőségre, sokszínű életre és több irányú fejlődésre vágyik.
A foglalkoztatók kockázata
Munkahelyi környezetben is érdemes erre odafigyelni, mivel lehet a munkavállalók - nem feltétlenül motivációját -, sokkal inkább a jó érzését fenntartani, ill. megújítani.
Rövid és középtávon ugyanis az éri meg a cégeknek, amikor a jó beszélőkével megáldott sales kollégát további kommunikációs tréningekre küldik. A munkatárs lelkének hosszútávon azonban az tenne jót, ha valami teljesen másba kezdhet. Pl. kézműves foglakozásokra jár, gitározni tanul, zenés, táncos programokon vesz részt stb.
Az egyoldalúság kockázata igaz a kreatív iparban is. Sőt! A kreatív munkában kiégett emberek mentális leterheltségéből még nehezebb a visszaút.
A pályaváltók megjelenése
A változást az X-generációtól számíthatjuk, akik a kétezres évek elején álltak munkába és már egy kvázi stabil érába érkeztek. A pályaváltó fogalmát ők tették egyre ismertebbé, de az utánuk jövő generációk teszik igazán elfogadottá.
Az Y és Z generáció tagjai egy még szabadabb gazdasági világba születtek. Már láthatták a szüleiket is pályát váltani, arról nem is beszélve, hogy a világ - nekik is köszönhetően - egyre gyorsabban változik, így náluk folyamatos igény lehet a váltásra.
Nem egyszer, hanem többször.
Ebben a generációban már nem a kiégés megelőzése lehet az elsődleges cél, ill. változik az is, mit éreznek és neveznek kiégésnek.
A mentális egészségük prioritássá válik, aminek része a váltás, a változás, az új dolgok.
Amikor megtanulunk valami újat, az növeli az önbizalmunkat és egyre teljesebbé teszi a lelkünket és az életünk tapasztalásait is.
Minden új dolog megtanulásával változtatunk az agyunkon is, új kapcsolódásokat hozva létre. Ez a folyamatos fejlődés egyrészt hozzájárul a mentális egészségünk megtartásához, másrészt fiatalosan tartja az elmét.
____
Amennyiben segítséget keres, hogy merre induljon, mire váltson, ajánlom a coach folyamatot:
Vanyovszki Mária
Commentaires