“Nemcsak szépet akarok alkotni, hanem olyat, ami valódi értéket ad másoknak is” - Interjú Burai-Katona Dórival

Maria Vanyovszki
júl. 25.
6 perc olvasás

Indulás egy kis faluból; elkötelezett tanulásból karrierépítés és vállalkozás; házasság, családtervezés… Majd a család bővülése helyett veszteség. Nem, nem a saját életemről fogok mesélni. Burai-Katona Dórival kapcsolódtunk össze azzal a felismeréssel, milyen sok hasonló momentum van az életünkben. Az interjú során, amit a két kisgyerek mellett vállalkozó családanyával készítettem, újra meg újra rácsodálkoztunk, hogy az emberi életek egyszerre lehetnek nagyon különbözőek és nagyon hasonlóak.

Ismerjétek meg az ICONISE YOU név mögötti alkotót: ki ő, honnan jön, hogyan dolgozik és hova tart.

Hol nőttél fel? Milyen kislány voltál?

Egy Fejér megyei kis faluban, Alapon nőttem fel. Sokan megmosolyogják a nevét, de számomra mindig is szimbolikus volt:

tényleg az alapokról indultam.

Csendes, álmodozó kislány voltam, aki szinte minden szabadidejét rajzolással töltötte. Megvolt a maga kis kreatív világa, ahová gyakran elvonult. A családom és a tanáraim sokáig művészi pályára készítettek fel. Végül nem művészeti vonalon tanultam tovább, de mindig szorgalmas, jó tanuló voltam. Már fiatalon éreztem, hogy túl szűk számomra a falu kerete: vonzott a nagyobb világ, először a közeli város, majd a főváros, és valahol legbelül mindig is tudtam, hogy többre vágyom.

Szerinted mi hajtott, hogy más életet akarj? Mi az a három szó, amiben megfognád?

Szerintem mindig is vágytam egy tágasabb, szabadabb világra, mint amit akkor ismertem. Egy olyan életre, ahol a kreativitásnak, az esztétikának, a gondolatoknak valódi tere van. Három szóban talán így tudnám megfogni, mi hajtott:

szabadság, kreativitás, fejlődés.

Ezek azok az értékek, amiket azóta is keresek és építek magamban is, és a munkámban is.

Ha egy folyómederként képzeled el az életutad, mennyire látod kacskaringósnak az eddigi pályád?

Egy tanárom egyszer azt mondta rólam, hogy olyan vagyok, mint a talajvíz – és ez tökéletesen leírja az első tizennyolc évemet. Akkor a tanulás volt az eszközöm arra, hogy egyre tágasabb világokba léphessek: a kis faluból a nagyvárosba, majd a fővárosba.

Szeretek több dolgot egyszerre csinálni, és ez hamar meg is jelent az életemben: három diplomát szereztem, ezek közül kettőt párhuzamosan végeztem, miközben elkezdtem modellkedni is. Később megalapítottam a saját modellügynökségemet – ez volt az első valódi „mélyvíz”, ahol először kellett üzleti kapcsolatokat építenem, képviselnem magam, és felelősséget vállalnom – huszonnégy évesen.

Aztán jött egy magánéleti törés, ami kiléptetett a mederből. De éppen ez fordított vissza ahhoz, amit igazán szeretek: az alkotáshoz, a vizualitáshoz. Ez segített abban, hogy újra megtaláljam a saját utamat.

Mik voltak a leágazások, és hogyan tértél vissza a fő sodrásba?

Voltak leágazások, de visszanézve mindegyik közelebb vitt ahhoz, amit ma csinálok. Andragógia és kommunikáció–média szakon is végeztem, de ezeken a területeken sosem dolgoztam klasszikus formában. A modellvilág viszont lehetőséget adott arra, hogy egy kreatív csapat részeként alkossak. Rengeteget tanultam a vizualitásról, az esztétikáról és arról, hogyan működik egy márka.

Később saját modellügynökséget indítottam, ami már tudatos döntés volt, de ott idővel a háttérszervezés került előtérbe, nem az alkotás. A valódi visszatérés a kreatív önmagamhoz egy magánéleti törés után jött: 2019-ben egy sikertelen ikerterhesség mélyen megrázott.

Ekkor kezdtem újra alkotni. Először webdesignt tanultam, majd fokozatosan az arculattervezés lett a fő irányom. Ma pedig már stratégiai és vizuális márkaépítéssel is foglalkozom, komplexen.

A tervezés segített visszakapcsolódni magamhoz – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is.

Akkor jöttem rá igazán, hogy nemcsak szépet akarok alkotni, hanem olyat, ami valódi értéket ad másoknak is. És ekkor valami végre a helyére került.

Az életben történt tragédiáink elvileg nagy tanítóink. Amikor történnek, akkor viszont nehéz erre így tekinteni, hiszen a fájdalom erős, és azt is fontos megélni. Te hogyan tudtál visszatérni az életigenléshez a fájdalmas tapasztalás után?

Érdekes, de én az első perctől kezdve tudtam, hogy nem szeretnék beleragadni a fájdalomba. Adtam időt magamnak, hogy megéljem, amit kell, de viszonylag hamar elkezdtem keresni a „gyógyszert”. Ösztönösen a kreativitás felé fordultam – azt kutattam, hogyan tudnék új formában alkotni.

Ekkor találtam rá arra a képzésre, ami végül elindított ezen a pályán. Eleinte nem tekintettem rá új szakmaként vagy üzletként – egyszerűen csak jólesett újra elmerülni a flow-ban, és új dolgokat létrehozni.

Az egészséges lélek törekvése, hogy tanulságot tudjunk megfogalmazni a legfájdalmasabb tragédiából is. Mi a te tanulságod?

A legnagyobb tanulság számomra az, hogy

egy tragédia emléke nem múlik el, de ha képesek vagyunk vele együtt élni, formálhat is minket.

Talán egy kicsit minden okkal történik. Dönthetünk úgy, hogy a veszteség nem elnémít, hanem önvizsgálatra ösztönöz. És ha ezt végigcsináljuk, abból hatalmas fejlődés születhet.

Nekem ez a tapasztalás segített letisztázni, mi fontos igazán; és azt is, hogy milyen munkát szeretnék végezni nap mint nap: örömmel, önazonosan, értéket teremtve.

A vállalkozásod, márkád neve “Iconise you”. A kifejezés aktív, változást ígérő, magabiztos személyre utal, aki ugyanezt kínálja az ügyfeleinek is. Honnan jött? Úgy értem, mi volt az út? Honnan és hogyan érkeztél meg ebbe a fázisba?

Amikor elindultam designerként, Dorartico márkanév alatt dolgoztam, ami az „art” és a személyes identitásom összeolvasztása volt. Ez akkor természetesnek tűnt: frissen végzett webdesigner voltam, és a vizuális megoldások álltak a fókuszban.

Ahogy évről évre mélyült a tudásom és tisztult a szemléletem, rájöttem, hogy

valójában nem a design a végcél, hanem az az üzleti szintlépés, amit az adott márkával átélünk a közös munka során.

Ekkor újrapozicionáltam magam, és megszületett az Iconise You.

Ez a név már nem rólam szól, hanem az ügyfelekről: az útjukról, az átalakulásukról, és arról, hogy a márkájuk hogyan léphet ikonikus szintre. A vizualitás továbbra is kulcseszköz, de az egész folyamat sokkal mélyebb: stratégia, önazonosság és tudatos márkajelenlét egyben.

Az „Iconise You” számomra egy közös alkotás neve, ahol az ügyfél mint vezető, és az ő márkája együtt áll a középpontban.

A segítő szakmákban van egy megfigyelés, hogy azzal a szakemberrel hatékony a folyamat, akivel az ügyfélnek van egy emberi kapcsolódása is. Úgy értem, olyan szakemberhez érdemes menni, akivel értékrendben, szóhasználatban közel állunk egymáshoz. Arculattervezésben, brandépítésben te mit tapasztalsz?

Teljesen egyetértek azzal, hogy az arculattervezés – és úgy általában a márkaépítés – csak akkor lehet igazán eredményes, ha emberileg is van egyfajta kapcsolódás a felek között. Ez nem egy távoli, technikai szolgáltatás, hanem egy érzékeny folyamat, amit az ügyfél gyakran vállalkozása fordulópontján vesz igénybe.

Én akkor tudok a legtöbbet adni, ha partnerként kapcsolódom valakihez.

Nem dolgozom sok ügyféllel egyszerre, mert fontos számomra, hogy valóban rá tudjak hangolódni az adott márkára és emberre. Ezért tudatosan kerülöm a futószalagszerű munkát. Inkább kevesebb, de mélyebb és stratégiailag is átgondolt projektet vállalok, ahol 100%-ban jelen tudok lenni, és valódi értéket tudunk közösen létrehozni.

Szerencsésnek érzem magam, mert az évek során a kommunikációmon keresztül sikerült olyan ügyfeleket vonzanom, akikkel hasonló az értékrendünk, így a közös munka nemcsak hatékonyabb, de örömtelibb is.

Úgy gondolom, hogy amikor egyre közelebb vagyunk magunkhoz, egyre önazonosabbak vagyunk abban, amit csinálunk, az egyre többet ad nekünk és a világnak is. Te hogy érzed? Mit ad neked a munkád? És mit adsz vele a világnak?

Lehet, hogy elcsépelten hangzik, de én ezt nem igazán munkának tekintem – legalábbis nem a klasszikus értelemben.

A vállalkozásom számomra önkifejezés és egy olyan tér, ahol folyamatosan fejlődhetek, mélyülhetek, és egyre jobban segíthetek az ügyfeleimnek.

Sok erőt ad, hogy olyasmivel foglalkozhatok, ami feltölt, és ami tényleg én vagyok. Szerintem így érdemes vállalkozni.

A visszajelzések alapján az ügyfelek nemcsak arculatot vagy weboldalt kapnak, hanem egy gondolkodó partnert, aki figyel, ért, és végig a közös sikerükért dolgozik.

Én tényleg úgy törődöm a márkájukkal, mintha a sajátom lenne, és ezt ők is érzik. Minden projekt fontos számomra, amin dolgozom, és bízom benne, hogy ez a végeredményen és a közös munka hangulatán is megtapasztalható.

A kislány, aki az Alap nevű faluban rajzolt, hogyan nézne a felnőtt Dórira?

Azt hiszem, büszke lenne rám.

Örülne, hogy azzal foglalkozom, amit valahol már akkor is szeretett volna. Ha nem ismerné a közben megtett kitérőket, talán meg sem lepődne, mert természetesnek venné, hogy ide vezetett az utam.

És a felnőtt Dóri - a sokszínű szakmai és mély emberi tapasztalataival - mit üzen a kislánynak?

Azt mondanám neki, hogy

ne akarjon mindig megfelelni.

A megfelelés vágya sokszor elnyomja a kreativitást, pedig pont az az egyik legerősebb oldala. És azt is tanácsolnám, hogy mindig hallgasson az intuíciójára. Azokra a megérzésekre, döntésekre, amiket belülről érez igaznak.

Mert visszanézve, ezek vezettek mindig a legjobb irányba.

És ha elbeszélgetnének, mit terveznének együtt? Hogy szeretnél élni 20 év múlva?

Bár alapvetően előretervezős típus vagyok, húsz év nagyon hosszú idő – és nehéz megjósolni, milyen lesz akkor a világ. Nem tudom, létezni fog-e még a szakmám abban a formában, ahogyan ma csinálom.

Abban viszont biztos vagyok, hogy valamilyen alkotói tevékenységben szeretnék jelen lenni.

Kíváncsian várom, merre vezet az utam, de bízom benne, hogy közel maradok ahhoz, aki most vagyok.

Izgalmas lesz követni. Köszönöm az interjút!

_______

Ha te is vállalkozó vagy, és úgy érzed, ideje lenne új szintre emelni a márkád megjelenését – vagy végre rátalálni arra a formára, ami igazán te vagy, Dóri lesz a te embered.

Amit tőle kapsz, az több, mint egy prémium arculat vagy egy stílusos weboldal: figyelmes jelenlét, valódi együttgondolkodás és jövőbe mutató stratégia.