„Nincs időm” – Valóban így van? Az időgazdálkodás és az önismeret mélyebb összefüggései
- Maria Vanyovszki
- ápr. 4.
- 3 perc olvasás
„Nincs időm.” Talán az egyik leggyakoribb mondat, amit az idővel kapcsolatosan kimondunk és gondolunk. De vajon tényleg így van? Nemrég felkértek egy előadásra időmenedzsment témában. A legtöbben ilyenkor praktikus eszközökre számítanak: prioritáslista, napi és heti tervezés, hatékony feladatkezelés. Ezek mind hasznosak – de csak miután az alapvető kérdésekre megvannak a válaszaink.
Hogy pontosan mik ezek, erről szól a cikk.
Az idő fogalma és érzékelése
Az idő fogalma évezredek óta foglalkoztatja a filozófusoktól kezdve a fizikusokig minden szakterület művelőjét. Talán az agykutatóknak sikerült a legközelebb kerülni ahhoz a belső élményhez, ahogy az időt érzékeljük.
Az idő ugyanis nem feltétlenül egy objektív valóság, hanem egy belső élmény. Mára már senki nem vonja kétségbe, mennyire szubjektíven érzékelhetjük az időt, aminek múlása, gyorsasága vagy éppen lassúsága attól függ, mennyire élvezünk egy tevékenységet, mennyre szenvedünk, mennyire vagyunk jelen az adott pillanatban, stb.
Mindannyian megtapasztaltuk már, mennyire másképp telik jó társaságban, vészhelyzetben, illetve gyerekkorban, vagy a pörgős felnőtt éveinkben.
A kultúránk, a nyelvünk és gondolkodási mintáink szintén meghatározzák, hogyan érzékeljük az időt.
Ha a mentális egészséget nézzük, másképp él az, aki rendszeresen a jelenben tudja élvezni azt, ami van, és szenved az, aki a jövőn, vagy akár a múlton kattog sokat.
Egy nemrégiben végzett kutatás szerint az időérzékelés és az önkontroll szorosan összefügg: akik hajlamosak torzítottan érzékelni az időt (például túlbecsülik az elvégzendő feladatokhoz szükséges időt), gyakrabban halogatnak, kevésbé hatékonyan döntenek, és hajlamosak az azonnali jutalmat választani a hosszú távú eredmények helyett. (Forrás: Frontiers in Psychology)
Az időgazdálkodás kulcsa: ÖNISMERET és ÖNSZERETET
Sokan nem is sejtik, hogy a nem megfelelő időkezelés gyakran egyfajta menekülési útvonal önmagunk elől. Amíg el vagyunk foglalva a végtelen teendőkkel, addig nem kell szembenéznünk önmagunkkal, valódi vágyainkkal, igényeinkkel... Ezért mielőtt bármilyen időgazdálkodási technikát bevetnénk, érdemes feltenni magunknak néhány alapvető kérdést:
Mi az, ami igazán fontos számomra?
Milyen tevékenységek töltenek fel energiával, és melyek merítenek ki?
Milyen célokat szeretnék elérni rövid és hosszú távon?
Mi a cselekvési tervem ezekhez a célokhoz?
Mi az, amit csak azért teszek meg, mert másoknak szeretnék megfelelni?
És így tovább.
Amíg ezekre a kérdésekre nincs tiszta válaszunk, addig könnyen sodródunk a „nincs időm” állapotában, anélkül hogy valódi előrelépést tennénk.
Gyakorlati lépések az idő tudatos kezeléséhez
Határozd meg az értékeidet és a céljaidat. Legyen egyértelmű, hogy mi az, ami igazán fontos számodra, és mi az, ami nem szolgál téged.
Figyeld meg az időérzékelésedet. Mikor érzed úgy, hogy az idő gyorsan vagy lassan telik? Mi az, ami miatt elveszted az idő feletti kontrollt?
Tanuld meg a nemet mondás művészetét. Nem kell mindenre igent mondani. Tanuld meg asszertívan kommunikálni, hogyan mondj nemet.
A „nincs időm” gondolatot fogalmazd át magadban őszintén, hogy igazából "Nem akarok ezzel foglalkozni, vagy csak "Nem szánok rá időt".
Érezd meg, hogy az idő igazából végtelen, a te felelősséged mivel töltöd fel.
Ha úgy érzed, mindig rohansz, érdemes megvizsgálni: valóban kevés az időd, vagy inkább arról van szó, hogy nem tudsz nemet mondani azokra a dolgokra, amelyek nem visznek előre?
ÖSSZEGZÉS
A hatékony időmenedzsment nem csupán praktikus eszközök és technikák alkalmazásán múlik.
Az alapja az önismeret, a prioritások meghatározása, a határok meghúzása és a tudatos döntések meghozatala.
Ha szeretnéd tudatosabban kezelni az idődet, először nézz szembe azzal, hogy valójában hogyan bánsz önmagaddal.
Ha a mentális egészséget nézzük, másképp él az, aki a rendszeresen a jelenben tudja élvezni azt, ami van, és szenved az, aki a jövőn, vagy akár a múlton kattog sokat.
Mivel az idő szubjektív, tudatosan is alakíthatjuk az érzékelésünket. A jelen tudatos megélése kitágíthatja az időt és mélyebb élményeket adhat. A múltbeli események újrakeretezése a jelenhez és a jövőhöz való viszonyunkat is átalakíthatja. A jövőre vonatkozó víziók, célok pedig meghatározzák, hogyan strukturáljuk az aktuális jelent.
A coaching ezt mind támogatja. Ha szeretnéd kipróbálni, írj!
Vanyovszki Mária
Opmerkingen