Vanyovszki Mária

Az idézett mondatot én mondtam, - bevallom, kicsit erősebben - , amikor elmeséltem a történetet , hogyan barátkoztam össze 6 évesen egy cigány kislánnyal, hogyan találkoztunk 14 évvel később, és milyen tanulságokat adott ez. Ebben az írásban a címben idézett kijelentésem nem társadalmi helyzetekre, hanem generációkra vetítve fejtem ki. BEVEZETŐ A manifesztációról szóló tartalmak gyakran univerzális igazságként beszélnek a gondolatok teremtő erejéről. A gyakorlatban azonban a

Tavaly nyáron ültünk le először Zolival, hogy párkapcsolati beszélgetéseinkről felvételt készítsünk. Az inspirációt mindennapi beszélgetéseink adták. Nagyokat szeretünk filozofálni reggelizés közben, utazásaink és hosszú autózásaink során, meg amikor csak időnk engedi. Folyamatosan reflektálunk a saját működésünkre, a világ dolgaira, és arra is, hogyan lehetünk egyre jobban magunkkal és egymással. Ugyanezzel az attitűddel álltunk bele a Podcast készítésébe is SZŰRŐ NÉLKÜL A t

Az ember mindig is szerette a történeteket. Mindannyian gyerekkorunktól hozzuk a mesék élményét, amikor egyszerű szavakból egy egész világ, egy alternatív, szebb, jobb, izgalmasabb valóság épült fel. Abba azonban talán kevesen és ritkán gondolnak bele, hogy a saját életük is a szavakból épül fel. Így amikor valaki változtatni akar az életén: jobb kapcsolatokat, sikereket, pozitív élményeket akar, akkor mindig érdemes azt is megnézni: milyen szavakkal élte eddig az életét és m

“Ez volt eddig a legjobb, legerősebb eseményed!” - “Én nem gondoltam, hogy erre képes vagyok!” - “Ahogy betettem a zeném, megszűnt a...

Ha olvastad Ted Chiang Életed története című sci-fi novelláját, vagy láttad a belőle készült Érkezés (Arrival) című filmet, tudod,...

Táncoltál már úgy, hogy nem érdekelt, ki lát és mit gondol? Hogy minden bánatod hátrahagyva, a zenére szabadon mozogva gyógyítottad tested, lelked? Hogy a végtelen szabadság érzésében együtt rezegtél az univerzummal? És táncoltál már úgy, hogy csak te hallottad a zenéd, mert mindenki más zenére táncolt? És csináltad már mindezt köztéren, egy elfogadó, szeretetteljes közösségben vadidegen emberekkel? Ha igen, akkor azért, ha pedig még nem, akkor azért csatlakozz a következő kö

Közel tíz évet töltöttem a divat, design és média világában, ahol nap mint nap megtapasztalhattam, mennyire meghatározó a kommunikáció. Nemcsak az számít, hogy valaki tehetséges, kreatív vagy szorgalmas – hanem az is, hogyan tudja képviselni magát, az ötleteit, a munkáját. De nem csak szakmai kommunikációra gondolok, sőt. Az emberi kommunikáció a lényeg: ki hogyan tud fellépni, másokkal kapcsolódni, a kapcsolatait megtartani és ápolni. Láttam, ahogy remek gondolatok elhaltak,

Tíz évet töltöttem az üzleti szférában, ahol nemcsak szerettük a kihívásokat, mindig meg akartuk ugrani a saját határainkat. Ez persze jó dolog, de a határok feszegetésének van egy másik iránya, ami már nem önkéntes és nem a fejlődést szolgálja, hanem kényszeres, és inkább szabotáló, nem pedig építő. Nap mint nap láttam, mennyire nehéz az embereknek meghúzni a saját határaikat, nemet mondani, és kiállni magukért. A határhúzás és nemet mondás képtelenségének hátterében általáb