Hosszú évek személyes és szakmai tapasztalata mondatta ki velem azt a felismerést, hogy:
Egy nő önértékelésének igen fontos tényezője az, hogy milyen viszonyban van a kinézetével.
Nem arról van szó, hogy ki vagy mi a szép, hanem arról, hogyan látja egy nő magát, elfogadja és szereti-e, illetve hogyan törődik magával.
A legtöbb nőnek van olyan testrésze, amit nagyon nem szeret, vagy egy története, ami rávetül a kinézetével kapcsolatos viszonyára. Esetleg egy képzelt ideálhoz hasonlítja magát, és közben pont az egyediségéből fakadó értékei miatt szégyenkezik. A háttérben állhatnak gyerekkori rossz élmények, csúfolódások, kamaszkori vagy párkapcsolati traumák, amiket tovább erősíthetnek a női lét változásaiból eredő kihívások és a külvilág ehhez kapcsolódó elvárásai.
Egy téves menekülés lehet ebből a helyzetből az, amikor valaki tagadja, hogy számára a külső fontos lenne.
Amikor kiskamaszként sokat csúfoltak, vigasztalásképpen én is azt mondogattam magamnak, hogy "okosabb vagyok, mint szép". Felnőttkorom önismereti és önfejlesztő munkáinak köszönhetően harmincas éveim végére fordult át bennem az, hogy elégedett lettem a kinézetemmel, és onnantól másképp jártam-keltem a világban.
Korábbi vállalati munkáimban is volt alkalmam megfigyelni, milyen különbözőképpen tudnak magukért kiállni a nők és a férfiak. Míg egy férfi önértékelésében sokkal kevésbé van jelentősége a kinézetének, egy nő esetében a saját külsejéhez fűződő viszonya akadályozhatja azt, ahogy akár a személyes érdekeiért, akár egy szakmai helyzetben kiáll. Ez nemcsak hátrányokat okozhat számára, de lelki problémákhoz is vezethet.
Ugyanezt élheti meg a társkeresési útjain, a párkapcsolati viszonyain vagy egyéb szocializációs működésében. A kamaszkor az egyik legérzékenyebb időszak ebből a szempontból. Ilyenkor különösen nagyon fontos odafigyelni a kislányok megerősítésére, ellensúlyozandó a kortárs környezet esetleges negatív hangjait.
A világ vezető iparágai építenek azokra az igényekre, hogy a valamilyenné válás lehetőségével biztassanak termékek vásárlására. Kozmetikai cégek, divatmogulok és egyéb, a külső megjelenést formáló vállalkozások.
Ha nem vagyok magammal rendben, újra meg újra meggyőznek, hogy ilyennek, meg olyannak kéne lennem ahhoz, hogy elérjem ezt vagy azt.
A képzelt ideálhoz való hasonulási vágy egy végeláthatatlan küzdésben tart.
A kinézet jelentőségének tagadása is árthat. Egyrészt korlátozhatja a lehetőségeket, másrészt olyan frusztrációhoz vezethet, aminek így a kiváltó oka nem tud kiderülni, és elmarad a fejlődés.
A nők előremenetelének, sikerének és boldogságának legfőbb akadályozója lehet, amikor az önértékelésük és az önszeretetük nincs a helyén.
Az utóbbi időben egyre több segítő szakterületen dolgozó kollégával osztom meg ezt a gondolatom, hogy a nők önértékelésének fontos tényezője lehet az, hogy milyen viszonyban vannak a kinézetükkel. Amikor érvényesülési problémákkal, elakadásokkal találkozunk, egyik első támpontként érdemes ezt is megnézni. Hogyan látja magát? Mi az, ami régi, gyerekkori, kamaszkori, vagy akár párkapcsolati sérelem, bántó szó maradványa? Mi az, amit nagyon szeret magán? Mik az erősségei? Mi az, amin változtatni szeretne?
Ezt követően napi rutinba beépített technikákkal segítjük az énkép megismerését, alakítását, elfogadását és az önszeretet gyakorlását.
Folyt. köv.
_________
Megerősítések:
Vanyovszki Mária
Coach | Mentor | Tanácsadó
