Befektetés vagy "luxus" kiadás? - Önfejlesztésre hogyan költ a női vezető, és hogyan a férfi

Ma már felmérések vannak arra, hogy a nők óvatosabban és magasabb mérlegelési küszöbbel döntenek a saját magukra költött összegekről, mint a férfiak. Van erre egy kifejezés is: Gender Financial Self-Investment Gap. A nemi árérzékenységi különbség mögött több tényező állhat. Persze lehet az is, hogy a nők még mindig kevesebbet keresnek, mint a férfiak, de a tapasztalatom szerint a nők más pszichológiai és pénzügyi mércével is ítélik meg a saját magukba történő befektetést.

Egy interjúban mesélte egy bespoke ruhatervező ismerősöm, hogy a 2008-as válságig csak nők jártak hozzá üzleti és alkalmi öltözékeket készíttetni. Ahogy beütött a válság, a nők elmaradoztak, de helyettük megjelentek a férfiak és egymásnak adták a kilincset. Ekkor csodálkoztam rá először arra a különbségre, amit ebben az írásban szeretnék olvasóimmal is megosztani:

ami a nő számára "luxuskiadás"-nak tűnik, azt a férfi befektetésként kezeli.

A 2008-as válság idején ugyanis sok munkahely megszűnt, amire a nők inkább úgy reagáltak, hogy a legrosszabbra készülve a saját kiadásaikat leállították, a férfiak pedig inkább ellenkezőleg, még többet költöttek magukra, mivel nem költségként, hanem befektetésként tekintettek rá.

"Ahhoz hogy jó munkát kapjak, vagy megtartsam a pozícióm, befektetek magamba. Külsőmbe és belsőmbe egyaránt."

Önfejlesztés női vezetőként

Ugyanez a hozzáállás érzékelhető az önfejlesztésben is. Míg egy férfi vezető simán kifizet 80.000 Ft-ot egy coaching ülésért, egy nő sokkal ritkábban ad ki 70 000, vagy akár 40 000 Ft-ot egy ilyen jellegű önfejlesztésért.

Ennek a piaci jelenségnek az okait a viselkedésgazdaságtan, a pénzügyi pszichológia és a szociológia az alábbi tényezőkkel magyarázza:

1. Kockázatvállalási és megtérülési pszichológia

A férfiak és a nők eltérően tekintenek a "személyes" kiadásokra:

• Férfiak: A saját fejlesztést (coaching, drága képzés, networking) inkább hajlamosabbak befektetésként kezelni. Az a belső logika érvényesül, hogy „befektetek 80 000 Ft-ot, mert ez segít közelebb jutni egy előléptetéshez vagy nagyobb fizetéshez, ami többszörösen visszahozza az árát.”

• Nők: A női vezetők – még magas jövedelem mellett is – inkább hajlamosabbak a szolgáltatások árát költségként és „luxusként” értékelni. Mivel a munkaerőpiaci bérszakadék és az előléptetések ritkább volta miatt a megtérülés számukra statisztikailag bizonytalanabb, óvatosabbak a megtérülési elvárásaikban.

2. A „Bűntudat-faktor” és a belső engedélyezés

A pénzügyi pszichológiai felmérések szerint a nők körében lényegesen magasabb a bűntudat szintje, ha saját magukra, pusztán a személyes és szakmai épülésükre költenek jelentősebb összeget.

• A nők hajlamosabbak a családi költségvetést, a gyermekek jövőjét vagy a tartalékolást prioritásként kezelni.

• Egy 70 000 Ft-os coaching díjnál megjelenik a belső dilemma: „Biztosan megér ez ennyit? Nem lenne jobb helye ennek a pénznek a családnál/megtakarításban?” A férfiaknál ez a döntési bűntudat lényegesen ritkábban akadályozza meg a tranzakciót.

3. Az önértékelés és az árazás elvi összefüggése

A viselkedési pénzügyek kimutatják, hogy az egyének az alapján is döntenek egy fejlesztés megvásárlásáról, hogy mennyire hisznek a saját jövőbeli sikerükben:

• Overconfidence - Túlzott önbizalom: A férfiak inkább hajlamosabbak túlbecsülni a saját jövőbeli potenciáljukat, így a magas árat is könnyebben indokolják meg maguknak.

• Alulértékelés: A nők még sikeres vezetőként is inkább hajlamosabbak alulértékelni a saját piaci értéküket, így felmerül bennük a kétely, hogy a coaching által elért fejlődés „megér-e” ekkora összeget.

4. A vállalati vs. saját zsebes büdzsé elvárása

A női vezetők között erősebb lehet az az elvárás, hogy a szakmai fejlődést a cégnek kell finanszíroznia. Mivel úgy érzik, a munkájukat a szervezet javára fejlesztik, nehezebben fizetik ki saját zsebből azt, amit szerintük a munkáltatónak kellene biztosítania. Ha a cég nem állja, inkább lemondanak róla, míg a férfiak könnyebben átlépnek ezen, és megveszik magánszemélyként is, ha a saját karrierjüket, az önmagukba fektetett lehetőséget látják benne.

A fenti állításokat érdemes hipotézisként, nem pedig általános „a férfiak ilyenek, a nők olyanok” tényként kezelni. Hisz közvetlen ismerőseim körében teljesen más egyéni hozzáállások lehetnek.

Mindezek hátterében természetesen ott vannak azok a patriarchális történelmi és társadalmi tendenciák is, amik a két nem eltérő munkaerőpiaci megítéléséből erednek. Például, hogy a nő úgyis elmegy szülni, a nő gyengébb stb.

Jelen írásomban inkább arra helyezném a végszót, hogy minden nő (vagy akár férfi) tudatosítsa, hogy nem azért költ magára, mert „megérdemli”, és nem is azért, mert „luxusra vágyik”, hanem mert tudatosan felismeri saját fejlődésének gazdasági és személyes értékét.

A saját magunkba történő befektetés nem önzés. A kérdés az, hogy megtanuljuk-e ugyanazzal a komolysággal értékelni, ahogyan egy vállalkozás, egy képzés vagy egy pénzügyi befektetés megtérülését értékeljük.

_____

Amennyiben női vezetőként szeretne ezen változtatni, várom megkeresését:

Vanyovszki Mária

info@vanyovszkimaria.hu

vanyovszkimaria.hu