Milyen a jó terv? - Avagy hogyan tervezzünk elvárások nélkül?

Maria Vanyovszki
3 nappal ezelőtt
3 perc olvasás

Az elvárás-csalódás kettősségéről készített írásomban javasoltam, hogy elvárás helyett tervünk legyen. Röviden összefoglalva: a tervben az a jó, hogy irányt mutat, amihez inspirációként lehet fordulni és magabiztosságot ad, hogy készültünk. Továbbá egy keretrendszerként is funkciónál, amit szabadon alakíthatunk a változásoknak megfelelően. Van mihez nyúlni, van miből ihletődni, és ha ehhez - elvárás helyett - megengedés társul, akkor garantáltan jó élményük lesz akár munkáról, akár privát ügyekről, vagy nyaralásról, szabadidőről van szó.

No de hogyan néz ez ki részleteiben. Ezekről szól a cikk.

A jó terv olyan, mint egy megbízható GPS. Azaz tudja, honnan indulsz, hova tartasz, és nem omlik össze, amikor útközben valami változás jön a képletbe, és a hátralévő részt újra kell tervezni.

Egy jó tervvel te is így tudsz működni: azaz ahányszor bejön egy váratlan, új tényező, nyitottságod és rugalmasságod révén könnyedén újratervezel.

Azaz a jó terv nem egy merev - elvárásokkal telített - szabályzat, hanem egy élő, praktikus kapaszkodó, amit lehet módosítani.

Íme a jó terv legfontosabb ismérvei:

1. Reális és rugalmas (avagy a „gumi” faktor)

Leggyakrabban az vihet félre, ha a tervet a legtökéletesebb forgatókönyvként képzeljük el és alkotjuk meg, (ahol sosem vagyunk betegek, nincs dugó, nem szól közbe senki és semmi, és a technika is hibátlanul működik).

A jó terv: Számol a váratlan helyzetekkel, tartalmaz időbeli vagy anyagi puffereket. Ha valami félremegy, nem bukik el az egész projekt, csak igazodik a helyzethez. Pontosabban te vagy rugalmas és reziliens, és újratervezel, mert csak magabiztosságot adó iránymutatóként tekintesz a tervre.

2. Akcióorientált és mérhető (avagy a SMART-elv)

A „szeretnék egészségesebben élni” egy vágy, nem egy terv.

A jó tervhez való hozzáállás: pozitív - aktív - etikus. Pozitív, azaz nem úgy fogalmazom meg, hogy mi ne legyen (ne legyek csóró, ne legyek beteg, ne legyek fáradt), hanem hogy mi legyen (ennyi és ennyi pénzt akarok keresni, naponta akarok mozogni, korán vacsorázok egészségeset stb.) Aktív, azaz mit cselekszem érte - milyen állásokra pályázom, vagy hogyan építem fel a vállalkozásom. Etikus, azaz mi az én változtatásom: reggelente mennyivel kelek hamarabb, mit szervezek át, milyen konkrét új tevékenységeket, lépéseket iktatok be. Például: "Minden nap 35 percet fogalkozom a ...-val." „Hétfőn, szerdán és pénteken munka után 45 percet .... a parkban.”

3. Apró darabokra felvágva (avagy a „Hogyan együnk meg egy elefántot?” kérdésköre)

A hatalmas célok gyakran megbénítanak, mert azt sem tudjuk, hol kezdjük el.

A jó terv: a nagy célt lebontja apró lépésekre és mérföldkövekre, azokat heti feladatokra, azokat pedig napi mikrolépésekre. Így ahelyett, hogy a hegycsúcsot néznéd és szédülnél, mindig csak a következő lépésre koncentrálsz.

4. Tisztázza az erőforrásokat és a felelősöket

Nem elég tudni, mit akarunk csinálni, azt is tudni kell, miből és kivel, vagy ki fogja megcsinálni.

A jó terv: pufferekkel számolva határozza meg az időtényezőt, a pénzt, az eszközöket és az emberi erőforrást. Csapatmunka esetén elő van készítve, hogy melyik feladatért ki a felelős, és az ő kieséses esetén kik tudják átvenni.

5. Beépített ellenőrzőpontjai vannak

A terv nem egy „írd meg és felejtsd el” dokumentum.

A jó terv: rendszeres felülvizsgálatot igényel. Ekkor megállsz, ránézel az elért eredményekre, és ha kell, korrigálod az irányt. Van egy extra trükk, hogy To Do listák mellett vagy helyett készítsünk Done listákat. Azaz nézd át, mi minden jött közbe, ami lehet nem volt a tervben, de fontos volt megcsinálni, és meg is történt. Ezzel azt is jobban átlátod, mi segít közelebb kerülni a végeredményhez, vagy azért fontos, mert a fejlődésedet, az emberi kapcsolataidat, egyéb életterületeidet szolgálja. Így a "gumi-terv" is még rugalmasabbá válik, mert látod, mennyi mindennel nem lehet előre számolni, és büszke lehetsz magadra, hogy azokat is megcsináltad.