Vasárnap délután volt, torokgyulladással otthon pihentem, amikor sógorom hívott, hogy nagy baj van.
Attól a pillanattól kezdve minden energiám egy ösztönös, valamiféle gondolatátviteles, életben tartási üzenet küldésre koncentrálódott, a saját testi tüneteimről, ill. igényeimről teljesen el is feledkeztem, konkrétan megszűntek, (az elkövetkező napokban, hetekben, sőt hónapokban az elején semmit, de utána is sokáig alig valamit ettem vagy aludtam).
Helikopterrel Ljubljanába szállították, a központi kórházba. Közben én angol-szlovén tolmácsot szerveztem, biztosítást és európai egészségügyi kártyát intéztem, majd kocsiba ültem és a kétségbeesés és őrület határán lavírozva levezettem az 500 kilométert Ljubljanába. Rettenetes fejsérülése volt... Soha nem tért magához...
A három napon keresztül ugyanabban az ingben és farmerben ültem mellette evés és alvás nélkül.
Beszéltem hozzá, olvastam a kedvenc könyveiből, énekeltem, és amikor néha elfáradtam, a kórház másik végébe bujdokolva, (hogy még véletlenül se hallja), őrjöngve zokogtam...
Aztán egy idő után a hozzá beszélés valamiféle párbeszéddé alakult... Így amikorra a Ljubljanai Központi Kórház orvosi bizottsága a szigorú szabályok által előírt procedúra után kimondta az agyhalál tényét, én már tudtam, éreztem, hogy Kálmán nincs abban a gépek által működésben tartott porhüvelyben. "AZ ALAP-RÉTEG Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: váltózó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést. Legtöbb ember azt hiszi, hogy halálakor megsemmisül, vagy majd testtelenül él tovább a térben és időben. A halál nem megsemmisülés, nem is tovább-élés; a halállal szétmállik mindaz, ami az embernek időbeli, változó része: a test, az érzés, az értelem, az egész személyiség; és meztelenül marad az alap-réteg, melyben változásnak, keletkezésnek, pusztulásnak lehetősége nincsen. Az embernek nem a léte, hanem a külön-léte szűnik meg. A mai ember alig tud különbséget tenni önmaga létének és külön-létének megszűnése között: önmaga létét külön-léte nélkül, teste, érzései, tudata, időbelisége, változékonysága nélkül csak ájulás-szerű, mélyálom-szerű állapotnak képzelheti. Pedig a külön-létből a személytelen, valódi létbe átjutás nem lecsökkenés, sőt végtelen felfokozódás; nem mélyálom, inkább az éberség teljessége, melyhez képest a legéberebb életbeli állapot is csak káprázó tétovaság. Aki leszáll saját alap-rétegébe, ilyenkor maga mögött hagy minden életbeli érzést, minden gondolatot és lehetőséget, s ott van, ahol majd halála után, az időtlenben, változatlanban, ahol nincs többé ”én” és ”nem-én”, hanem mindennek mindennel azonossága, tagolatlan végtelenség. Nem ájult sötétség ez, hanem fényentúli ragyogás, tett nélküli sugárzó működés, érzéstelen teljes szeretet; örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem változásfelettiség, melyben minden változó is bennerejlik, akár az ébrenlétben az alvás lehetősége."
Weöres Sándor: A teljesség felé
A rendkívüli élethelyzetekben (súlyos betegség, haláleset, gyász) a coach abban tud segíteni, hogyan tartsd magad és bírj haladni a hétköznapokkal, miközben a hatalmas változással is meg tudj küzdeni. Ezért is fontos a megfelelő segítő megtalálása, aki szakértelmével és saját tapasztalataiból építkezve hatékony támaszod lehet a legnehezebb időszakaidban is. __________________
Vanyovszki Mária
Coach | Mentor | Tanácsadó
+36306042901
_________
Ezt a bejegyzést eredetileg 2015. október 21-én írtam, magamnak.