Dina barátnőm kérdezte a múltkor, szoktam-e még Kálmánnal álmodni.
Egyre ritkábban, de néha még szoktam.
Viszont már nem arról álmodok, aki volt, hanem aki lehetett volna.
Olyan alternatív életeket teremtek neki, amikről álmodozni sem mert, vagy nem volt rá ideje.
....
Ma már úgy gondolom, szerencsés vagyok, hogy olyan megélésem és gyászom volt, aminek révén nap mint nap tudom emlékeztetni magam is arra:
Hogy az életem most történik! És hogy amíg élek, minden pillanatban tehetek azért, hogy az legyek, aki lehettem volna!
Coachként megtapasztaltam, hogy a történetemmel is hatok mások életszemléletére, hogy hozzám hasonlóan kezdjék el megélni a boldogabb énüket.
Az alábbiakban pszichológiai és bulvármédiás cikkek listáiból szemezgettem idézeteket olyan emberektől, akik a halálos ágyukon néztek vissza az életükre, és fogalmazták meg, mit bánnak a leginkább:
"Bárcsak lett volna bátorságom magamnak megfelelő életet élni, és nem úgy, ahogy mások várták..."
Az a tapasztalatom, hogy az esetek nagy részében nemcsak a bátorság hiányzik, hanem sokan nem is igazán tudják, mit szeretnének; mi az, ami örömet okoz nekik. Évtizedek tanulása és társadalmi elvárásai annyi mindent pakolnak a személyiségre, hogy az emberek gyakran olyan dolgokkal azonosítják az igényeiket, amikről azt hiszik, hogy a sajátjuk, de igazából nem. És nem értik, hogy miért boldogtalanok. A bátorság ott kezdődik, hogy merd megismerni, hogy ki vagy te, és mi az, amit tényleg te akarsz.
"Bárcsak ne dolgoztam volna annyit!"
Hosszú évszázadok munkakultúrája nevelte belénk, hogy dolgozni és szenvedni kell: Az élet nem habostorta. Majd pihensz a síron túl. Ami könnyen jön, az könnyen megy. A halálos ágyukon visszanéző emberek viszont már tudják, hogy az élmények sokkal fontosabbak. A családdal és barátokkal töltött idő mellett az is, amikor csak úgy vagyunk, akár egyedül... Hogy a boldogsághoz sokkal kevésbé kellenek az anyagi javak, mint inkább a belső harmónia, amit a minőségi emberi kapcsolataink és saját igényeink igaz megélése révén érünk el.
"Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet..."
Sokan tartják vissza az érzelmeiket a békesség kedvéért, vagy mert félnek a visszautasítástól. Mások reakcióit ugyan nem tudjuk irányítani, de a saját őszinteségünknek köszönhetően új perspektívák nyílhatnak. A jól megfogalmazott igények kimondása révén az emberi kapcsolatok fejlődnek és egészségesebbé válnak.
"Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek!"
Sokan csak életük végén jönnek rá, hogy a boldogság tulajdonképpen válaszható, formálható dolog. Miközben egész életükben a körülmények között sodródnak, a komfortzónájukban tengődnek, a változástól való félelemben, mintákat követve élnek, boldogtalanul...
A coachingban egy örömteli folyamaton keresztül vezetlek végig az önismeret útján, hogy megismerd a saját igényeid, elfogadd és megszeresd azt, aki vagy. Megtanulod, hogyan kommunikáld az érzéseid őszintén a saját magad és a másik ember fejlődésére. Megerősítő technikákkal azon is dolgozunk, hogy egyre bátrabban vállald az igazabb éned és merj boldogabban élni.
_________________
Vanyovszki Mária
Coach | Mentor | Tanácsadó
+36306042901
_________
Nyitókép: Kiszner Édua Profilkép: Kondoros Éva Katalin
Comments