Újjáépítés, karrier vagy tökéletes Insta-profil? - A "kell" generációs áttekintése
- Maria Vanyovszki
- 2 órával ezelőtt
- 4 perc olvasás
A gyakori kell használat kapcsán készített videóm alatt írta valaki, hogy szerinte ez generációs probléma, és főleg az X-eket és a Milleniálokat érinti még, talán az ennél fiatalabbaknál már nem ennyire erős. Úgy gondolom, hogy az autoriter berendezkedésekben felnőtt generációknál lehet, hogy erősebb az abból eredő kell, szerintem ugyanakkor a Z és fiatalabb generációknál is van a kell-nek hangsúlya. Csak ott sokkal inkább a közösségi média és az internet által elérhető irreális referencia csoportból ered a viszonyítás. Hogy pl. hogy kellene kinéznie, hol kellene tartania stb. Szóval ha a szóhasználat nem is annyira gyakori, a megfelelés súlya nagy lehet, és talán nehezebben is fogható meg.
Az alábbi írásban a "kell" generációs különbségeit vesszük végig...
Hogy pontosan ki használhatta többet a kell szót – a nagyszüleim vagy az unokáim fogják –, arra nem lehet egzakt adatom. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy egészen mást jelentett az egyiknél, mint fog a másiknál.
Z generációs ügyfelekkel való tapasztalatom alapján a "kell" használata él és virul - a mögötte húzódó nyomás ugyanakkor elgondolkodtató transzformáción ment keresztül a nyers fizikai túléléstől a nehezen megfogható, mentális megfelelésig.
Csendes generáció (1928–1945): „Túlélni kell, tisztelni az időset és hallgatni.”
Náluk a kell még a legnyersebb valóságot jelentette.
A háború, a nincstelenség és a politikai megtorlások árnyékában a kötelezettség a fizikai és egzisztenciális túlélésről szólt.
Tudniuk kellett, mi kell az életben maradáshoz, vagy a lányoknak hova kell bújni, mit kell tenni, hogy ne menjenek át rajtuk az orosz katonák.
A fiataloknak tisztelni kellett az időset, és minden egyéb hierarchiában a tekintélyt.
Arra is meg voltak a tapasztalatok, mikor lehet beszélni és mikor kell mélyen hallgatni a biztonság érdekében...
Baby boomerek (1946–1964): „Újjáépíteni és felépíteni kell.”
A boomerek szülei még a romokat takarították, ők pedig már szorgalommal és megalkuvással építették a szocialista mindennapokat.
Náluk a kell a munka törvényévé vált: mi kell a biztos megélhetéshez, minek kell megfelelni a rendszerben.
A lényeg, hogy "gürcölni kellett" – és akkor jó eséllyel össze lehetett gyűjteni a pénzt lakásra, tévére, autóra és úgy általában a kiszámítható jövőre. A hallgatás, megfelelés és megalkuvás kellje kezdett erősebbé válni.
X generáció (1965–1980): „Önállósodni és helytállni kell.”
A rendszerváltás bizonytalanságában felnövő „kulcsos gyerekek” nemzedéke.
Ők azok, akiknek "elvileg könnyebb", hisz a szüleik azért dolgoznak, hogy így legyen. Ennek következménye, hogy az X generációs gyerekeket a szüleik a nagy hajtásban nagyrészt a sorsra bízták. Így kvázi magukat és egymást nevelték fel, ezért korán megtanulták: elsősorban magukra számíthatnak.
Náluk a kell az érvényesülés, a piaci verseny és a függetlenség szava lett. Meg kellett tanulniuk egy teljesen új világban, segítség nélkül talpon maradni.
Felnőttként egyszerre "kell megfelelniük" a szüleiknek, a digitális világba születő gyerekeinek és a piaci elvárásoknak is.
Y generáció/Milleniálok (1981–1996): „Bizonyítani és megvalósítani kell.”
Itt érkezünk el a kommentelő által is kiemelt egyik leginkább terhelt generációhoz. Úgy értem, a "kell" mentális terhe itt kezd el kicsúcsosodni.
Ők ugyanis megkapták a baby boomerek elvárásai mellé a széles sávú internet által kinyílt világ végtelen lehetőségeit - megfelelési kényszerek formájában is.
Nekik már "nem elég" tisztességesen megélni, diplomát szerezni, karriert építeni, a munkának egyben a szenvedélynek is kell lennie.
A megfelelési igények teljesítéséhez itt minimum két fenékre lenne szükség: a Milleniál esetében csúcsosodik ki a fiatal felnőttkorban ugyanis az, hogy egyszerre akar megfelelni a külvilág szigorú elvárásainak és a saját, önmegvalósításról szőtt álmainak – miközben a kiégés szélén egyensúlyoz.
Z generáció (1997–2010): „Alkalmazkodni és résen lenni kell.”
Bár lehet, hogy a mai fiatalok beszédében maga a kell szó fizikailag ritkábban hangzik el, a nyomás rajtuk semmivel sem kisebb, csak más – és lehet, hogy nehezebben megfogható.
A közösségi média korai életkorban való elérhetőségére révén a Z generációnak a teljes világ lett a referencia-csoportja. A klímaválság és a gazdasági instabilitás mellé folyamatosan ahhoz mérik magukat, ahogy az internet szerint „ki kellene nézni” vagy „hol kellene tartani” az életben.
Náluk a kell a digitális zajban csúcsosodik ki. De talán ennek is köszönhető, hogy a mentális egészség kérdése is egyre koraibb életkorban fókuszba kerül, így a "kell"-ek is hamar kikerülhetnek az önazonosság felé vezető úton.
Személyes statisztikám is ezt igazolja. 6 éve coacholok, első privát ügyfeleim is Z generációsak voltak, és a mostani ügyfélköröm nagyjából fele is közülük kerül ki.
Alfa generáció (2010–2024+): „Megszűrni és újradefiniálni kell.”
A legfiatalabbak egy hipergyors, mesterséges intelligencia által hajtott világba érkeznek. Mivel ők még nincsenek jelen a munka világában, amit írok csak spekuláció, de továbbgondolásra érdekes lehet.
Ugye egyik korábbi generációs írásomban párhuzamba állítottam a generációk fókuszát a Maslow piramissal. Az után sokan kérdezték, hogy ha a Z generáció az első, akinek az önmegvalósítás korai felnőtt korban fókuszba kerülhet, mi lesz az Alfával? Visszaesik az alapokra?
Igen, is meg nem is. Az emberi fejlődést nem lineáris, két dimenziós ábrázolásban, sokkal inkább egy három dimenziós spirálként érdemes elképzelni.
Lehet, hogy nekik újra a fizikai szükségletek és a biztonság kerülnek fókuszba, de nem úgy, mint a nagyszüleinknek a háború alatt és után, hanem egy másik minőségben.
Az egyre gyorsabban terjedő hamis (fake) infók, videók, karakterek és ételek világában nekik fontos lesz kiszűrni, milyen infót engednek be, és milyen infót engednek ki magukról, ami egy cyber biztonsággal társul így.
De akár az ételben is, a klíma és egyéb gazdasági válságok és változások hatására a fizikai szükségletek egy másfajta kihívást kreálhatnak.
Az ő feladatuk az lesz, hogy a túltelített adatfolyamban megtalálják: mit kell elhinni, mit kell kiszűrni, és hogyan kell embernek maradni ott, ahol az algoritmusok mondják meg, mi a fontos.
Konklúzió
Ha végignézünk ezen az íven, akkor egy olyan változást követhetünk végig, ahol a szüleink és nagyszüleink idejében a kell kintről érkező, gyakran fizikai tapasztalással kapcsolatos szabályra visszavezethető volt.
A jóléti társadalmakkal és az internet terjedésével ezek egyre inkább belső, mentális kell-ekké váltak.
Már nem a történelem vagy a gyárigazgató mondja meg, mit kell tennünk, hanem az önmagunkkal és a világgal szemben támasztott, vélt vagy valós elvárásokból eredő megfelelési igényeink. És ez teheti napjaink „kell”-jeit akár nehezebben megfoghatóbbá is.
____
Ha úgy érzed, a te életedben is sok a kell, szeretettel ajánlom a témában készített online kurzusomat, amit Teremtő Nyelv címen találsz itt az oldalamon. Ha inkább személyes kapcsolódásban, egyéni folyamatban fejlődnél, írj időpontért:
Vanyovszki Mária
Hozzászólások