Időgazdálkodás és feladatmenedzsment az önismeret tükrében

Írtam már arról korábban, hogy a jó időgazdálkodás titka nem a tanult eszköztárakban rejlik. Természetesen hatékonyak lehetnek a trénerek által tanított és a neten is fellelhető tippek, trükkök, de csak ideig-óráig, amennyiben nincsenek összehangolva az egyéni sajátosságainkkal.

Nemrég egy 3 órás interaktív foglalkozást tartottam a témában, aminek a lényege ez volt:

a résztvevők önismereti gyakorlatokon keresztül ismerték fel egyéni sajátosságaikat, majd erre építve alakították a kapott időgazdálkodási tippeket, trükköket.

Mit is jelent ez? Mért érezzük azt, hogy "Nincs időnk"? Mi is az a külső idő és belső idő? Hogyan lehet ezeket összehangolni? Hogyan csapjuk be magunkat újra és újra az idővel kapcsolatosan? Miért érezzük magunkat folyton lemaradva? Többek között ezekbe a témákba is betekintést ad e cikk.

A barlang-effektus: avagy nem vagyunk atomórák

A hatvanas években egy francia úriember, Michel Siffre barlangkutató hónapokig tartózkodott egy sötét barlangban óra és természetes fény nélkül, ami a modern kutatások számára az egyik legfontosabb tapasztalat volt az ember időérzékeléséről.

A napi ritmusa megmaradt: evett, aludt, élt. Az eltelt napok számát ugyanakkor sokkal kevesebbre becsülte, amint amit a valóság mutatott.

Később a Max Planck Intézet kontrollált körülmények között, időjeleket kizáró lakóegységekben végzett hasonló kísérletet, ahol arra is volt lehetőség, hogy az emberek alvását, aktivitását és testhőmérsékletét folyamatosan figyeljék. A kutatás megerősítette, hogy működik bennünk egy belső ciklus, ami nem pontosan 24 órás, gyakran valamivel hosszabb. A belső időérzékelésünk napon belül így valamennyire összhangban van a külső, azaz a mért idővel, de a napok számlálása, azaz, hogy mennyi idő telik el, zavarossá válik.

A belső idő jelentősége az időérzékelésünkben

Agyunkban van egy kis terület, a szuprakiazmatikus mag (latinul nucleus suprachiasmaticus, röviden SCN), ami a hipotalamuszban található idegsejtcsoport, és a szervezet fő biológiai órájaként szolgál. Ez a terület felelős a belső ritmusok szinkronizálásáért és a környezeti tényezőkhöz való igazításáért.  Az agyban, a látóidegek kereszteződése felett helyezkedik el. A szemekből érkező fényjeleket közvetlenül érzékeli, így a korábban említett 24 óránál hosszabb egyéni ciklusunkat minden reggel ennek alapján szabályozza újra a fény hatására. Fontos szerepe van a cirkadián ritmusunkban, az alvás-ébrenlét ciklusunkban, így a testhőmérsékletünk alakításában és a hormonok (például a melatonin) termelésében is.

Mivel a külső tényezők hatására folyamatosan újrakalibrál, az időzónák közötti repülés, a kék fény vagy épp a stressz zavaró tényezőként működik.

A külső időnek - azaz naptáraknak, határidőknek és a rosszul becsült tervezésnek - ugyanígy hatása van a belső időre. Ezért minden, a külső idő beosztására tanított trükk kudarcra van ítélve, ha előtte nem ismerjük meg és el a belső ritmusunk igényeit. Ez egyenes út lehet a kiégéshez, a jet lag-szerű fáradtsághoz és a belső feszültséghez.

Ma már tudományos ismereteink vannak arról, hogy ahogy az eltelt napok számát, úgy a jövőbeni terveinkre becsült időt is rosszul mérjük fel. A gondolat, amivel tervezünk, egy villanás: a jövőt absztraktnak, tágasnak képzeljük, ezért mindig sokkal többet tervezünk egy napba, mint ami igazából belefér. Nem vesszük figyelembe a váratlan eseményeket, a láthatatlan munka nagy részét és az energia igényünk változását sem.

Hogyan lehet ebben akkor harmóniát teremteni?

Ezt szolgálja az az átfogó képzési program, amit szervezeteknek, munkacsoportoknak kínálok.

Lássuk is, még miről van szó benne.

Mi az a külső idő, és milyen hatással van az ember időgazdálkodására és feladatmenedzsmentjére?

Az emberiség történetének nagy részében nem másodpercekben, hanem természetes ritmusokban, ciklusokban éltünk.

Megtapasztaltuk a nappal és az éjszaka váltakozását, az évszakokat, a holdfázisokat, a csillagok állását. Belső ritmusunk ezekhez könnyen tudott igazodni. Ebben fejlődött az idegrendszerünk, a cirkadián ritmusunk, a nők ciklusa, és még sorolhatnám.

A vadászó-gyűjtögető, vándorló életmódhoz elég volt ez a ciklikus létezés.

A klímastabilizálódás hatására ugyanakkor tíz-tizenkétezer évvel ezelőtt letelepedtünk és elkezdtünk gazdálkodni. Ezzel egyre fontosabbá vált a tervezés, és megjelentek az első naptárak. A holdciklus jó alapot nyújtott, és elengedhetetlen volt a vizek áradásának követéséhez is.

Később szükségessé vált napon belül is nézni az időt: erre szolgáltak kezdetben a napórák, majd éjszakára a vízórák, később pedig a mechanikus órák.

A ma használt naptárunk története külön is megérne egy misét, mivel tele van gazdasági érdekességekkel (calendarium mint adósság nyilvántartó könyv) és hatalmi játszmákkal. Elég csak arra az "apróságra" gondolni, hogy miért van egymás mellett két 31-es hónap, ami Julius és Augustus uralkodók neveit őrzi. Vagy hogy a 9. havunk neve miért a 7-ről szól (szeptember) a 10. hó nevében nyolcadikat jelent (október), a november jelentése 9, és a decemberé a 10.

Hát csoda, hogy folyton "időzavarban vagyunk", és azt érezzük, hogy le vagyunk maradva?!

Ezek az anomáliák amúgy a korábbi, 10 hónapos naptár maradványai.

Hogyan lett a ciklikus időből lineáris? És mi a hatása az egyének időgazdálkodására és feladatmenedzsmentjére

Az idővel kapcsolatos linearitás a zsidó-keresztény gondolkodással ivódott bele a nyugati kultúrába. A teremtéssel és a hittel kezdetet, irányt és véget adtunk az életnek.

A belső időnk ugyanakkor egyáltalán nem lineáris, és a külső történéseink sem egyetlen narratív szálon futnak. Bármelyik hétköznapunkra gondolhatunk, a tervezett egymásutániság helyett minden nap történései sokkal inkább emlékeztetnek egy gombolyag bonyolultságú szövődményre.

Mivel ugyanakkor az idő linearitása, a határidők, a kezdet és vég illúziója ránk van erőszakolva, ezek folyamatos stressz faktorral nehezítik azt, hogy jó érzéssel élhessük meg időt.

Ehhez jön még kinek-kinek az egyéni szocializációja.

Mert ahogy a vándorló emberelődeink a jelenben éltek, úgy kisbabaként mindannyian egy belső ritmus szerint kezdtük az életünket, a lineáris, külső időtől teljesen függetlenül. Ettünk, mikor éhesek voltunk, kakiltunk, amikor jött.

Mígnem megtanultuk a nappal és éjszaka ritmusát, később pedig az iskolával a határidőket, és az összes "külső idő" tényezőt. Már enni sem akkor eszünk, amikor jólesik, és WC-re sem tudunk akkor menni, amikor jön.

Felnőttként egyre gyakrabban az az érzésünk, hogy nincs időnk, miközben az igazság sokkal inkább az, hogy a saját magunk prioritásait és határait nem tudjuk.

A fentiek alapján már érzékelhető, miért nem mindig hatékonyak a kívülről behozott tervezési és időkezelési tippek. Ha nincs mögötte egy felismerésekkel gazdagított önismereti út, akkor ezek az eszközök csak újabb stressz tényezővé válhatnak, akárcsak a külső időnek való megfelelés.

Mi történik az interaktív programjaimon időgazdálkodás, stresszkezelés és feladatmenedzsment témában?

A szervezetek számára egyedileg összeállított interaktív foglalkozásaimon tudományos és történelmi érdekességekkel vezetem fel a programot, ami új rálátást ad az egyéni és a társadalmi működéseinkre, ill. az ezek közötti diszkrepanciára.

Ezt követően kreatív gyakorlatok, önismereti játékok segítségével merülünk el a részletekben, hogy aztán a résztvevők saját felismerésekként tudják magukkal vinni és beépíteni a mindennapi időtervezéseikbe a tapasztalatokat.

Záró gondolat

A legfontosabb felismerés, amivel a résztvevők távozni szoktak:

Az időgazdálkodás és feladatmenedzsment nemcsak a külvilág naptáraihoz való igazodás, hanem a belső harmónia megteremtése is.

Szeretné, hogy az Ön szervezete, csapata vagy közössége is megtanuljon a belső ritmusára építve, stresszmentesen és egyre hatékonyabban működni? 

A fenti témákat feldolgozó, gyakorlatorientált és személyre szabott interaktív előadásom és workshopom korlátozott számban elérhető intézmények és vállalkozások számára.

Keressen bizalommal a részletekért és az egyedi ajánlatért:

Vanyovszki Mária

info@vanyovszkimaria.hu

vanyovszkimaria.hu